A 90-es évek végén a Nyugati Sivatag őslakosai elhatározták, hogy saját kezükbe veszik a közösség vesebetegeinek megsegítését. Papunya Tula képzőművész négy festményt adományozott a közösségnek, melyek közel 800.000 euróért keltek el egy Sydney-ben, az Art Gallery of New South Wales-ben megrendezett művészeti árverésen 2000 novemberében. Az ebből szerzett forrást felhasználva hozták létre a jótékonysági szervezetet, melynek neve Nyugati Sivatag Nganampa Walytja Palyantjaku Tjutaku Aboriginal Társulás (wdnwpt), amely nyers fordításban annyit tesz: Mindannyiunk családjának javára.
Az azóta eltelt időben a szervezet komoly erőfeszítéseket tett a vesebetegek helyzetének javítására. Sarah Brown a szervezet tevékenysége mögött álló jó lélek. Már jó néhány éve dolgozik a vadonban. „Szeretem ezt a vidéket, a távol eső területet, és az őslakosok érdekében, az ő életkörülményeik fejlesztéséért végzett munka valódi megtiszteltetés számomra” – mondja.
A szervezet megalapítása óta a vesebetegek száma folyamatosan emelkedik. Velük együtt pedig a problémák is szaporodnak. „Az őslakosok szoros kötelékekkel viseltetnek közösségükhöz, valamint a helyhez, ahol élnek” – erősíti meg Pintupi, a teherautó vezetője. Ő nemrég még a természethez közeli, nomád életvitelt folytatott. „Még ma is elterjedt, hogy a falvakban a közösség tagjai a szabad ég, a csillagok alatt szeretnek aludni. Amikor viszont a városba kényszerülnek egy bezárt kis szobába, akkor pszichológiailag is szenvednek – mondja Sarah Brown mindennapi megfigyelései alapján.