Nem sokkal ezelőtt fejeződött be az első dialízis kezelésem. Soha nem gondoltam volna, hogy ebbe a helyzetbe kerülök, annak ellenére sem, hogy a 2006-ban bekövetkezett szívrohamom óta egészségügyi problémákkal kellett szembesülnöm. Kezeltek elhízás és magas vérnyomás miatt, az orvosok pedig időről-időre figyelmeztettek, hogy a veséim működése folyamatosan romlik. Hónapokkal ezelőtt javasolták, hogy egy kanült helyezzenek el a karomban, de ezt elutasítottam. Abban bíztam, hogy magamtól is helyrejövök. Azonban egy héttel ezelőtt kegyetlen görcsöt kaptam és Jennynek be kellett rohannia velem a korházba. A vizsgálatok után tudtam meg, hogy a görcsös fájdalmat tulajdonképpen nem is a veséim, hanem egy ételmérgezés okozta. Mindazonáltal a vesefunkcióm egyre inkább romlott.
Bostonban vagyok, ahol megkezdtük a Fresenius Medical Care Észak-Amerika programját. Ennek keretében egy ápolót jelölnek ki mellém, hogy velem törődjön, és a kezelés során egészségügyi felvilágosítással lásson el. Egy dietetikus pedig Janie-t, és engem is megtanít majd arra, hogy milyen ételeket fogyaszthatok. Egy gondozónő pedig segít az egészségbiztosítással kapcsolatos kérdések megoldásában.
Dr. Thomas első találkozásunkkor nem tett fel sok kérdést. Meghallgatott, mégis úgy éreztem, nem igazán fogta fel, amit mondtam neki. Túlságosan lefoglalta az átállás.
Már túl kellene lennem a RightStart programon, de mivel bizonyos részeit a munkám miatt kénytelen voltam kihagyni, ezért még van mit megtanulnom a vészhelyzet esetén alkalmazandó eljárásokról, valamint arról, hogy miként utazhatok, amikor dialízisen vagyok. Hamarosan letelik a Bostonban töltött időm, és Sheryl Fletcher ígéretet tett, hogy folytatja a képzésemet azután is, hogy intézményt váltok. Sikerült hozzászoknom a dialízis készülékekhez és mostanra beláttam, hogy talán túl kritikus voltam bizonyos emberekkel és kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a segítségemre voltak.
