Egy dializált beteg naplója
Dr. Gregory E. Thomas tiszteletes első 120 napja dializált betegként
![A beteg sétál egyet a természetben](/fileadmin/data/masterContent/images/Media_Center/Stories_bis_2022/Diary_of_a_dialysis_patient/BAS011_01_reverend-thomas.jpg)
Szeptember 20.
Nem sokkal ezelőtt fejeződött be az első dialízis kezelésem. Soha nem gondoltam volna, hogy ebbe a helyzetbe kerülök, annak ellenére sem, hogy a 2006-ban bekövetkezett szívrohamom óta egészségügyi problémákkal kellett szembesülnöm. Kezeltek elhízás és magas vérnyomás miatt, az orvosok pedig időről-időre figyelmeztettek, hogy a veséim működése folyamatosan romlik. Hónapokkal ezelőtt javasolták, hogy egy kanült helyezzenek el a karomban, de ezt elutasítottam. Abban bíztam, hogy magamtól is helyrejövök. Azonban egy héttel ezelőtt kegyetlen görcsöt kaptam és Jennynek be kellett rohannia velem a korházba. A vizsgálatok után tudtam meg, hogy a görcsös fájdalmat tulajdonképpen nem is a veséim, hanem egy ételmérgezés okozta. Mindazonáltal a vesefunkcióm egyre inkább romlott.
Dr. Gregory E. Thomas tiszteletes első 120 napja dializált betegként
Szeptember 21.
Ma teljesen kifacsartnak érzem magam. És holnap a következő kezelés vár rám. Kezdek aggódni: hogyan fogok dolgozni, ha egyik nap kezelésen vagyok, a következő napon pedig ennyire rosszul érzem magam? Fog-e ez egyáltalán javulni? Miért tett ki ennek engem az Isten?
Október 5.
A dialízis és a vérem megtisztítása csak a kezelés egyik részét jelenti – a károsodott veséim miatt az étrendemet is meg kell változtatnom. Ez sokkal kevesebb folyadékbevitelt jelent, nagyon kevés sót vehetek magamhoz, és csak olyan ételeket fogyaszthatok, melyeknek alacsony a kálium és a foszfor tartalma. Az embernek annyi mindenre kell gondolnia. A feleségem, Janie kiválóan főz, de ez az étrendváltás valahogy elvette az étvágyamat. Átirányítottak a kórházból egy dialízis központba. Mostantól ilyen központokba kell majd járnom.
![Beteg](/fileadmin/data/masterContent/images/Media_Center/Stories_Insights/Stories_bis_2022/Diary_of_a_dialysis_patient/BAS011_08_jan-20.jpg)
Október 17.
Bostonban vagyok, ahol megkezdtük a Fresenius Medical Care Észak-Amerika programját. Ennek keretében egy ápolót jelölnek ki mellém, hogy velem törődjön, és a kezelés során egészségügyi felvilágosítással lásson el. Egy dietetikus pedig Janie-t, és engem is megtanít majd arra, hogy milyen ételeket fogyaszthatok. Egy gondozónő pedig segít az egészségbiztosítással kapcsolatos kérdések megoldásában.
Október 19.
Ma találkoztam a segítségemre kijelölt ápolóval. Sheryl Fletcher-nek hívják, és 25 éve dolgozik ápolóként. Amikor megtudta, hogy tartok a dialízis készüléktől, azzal nyugtatott, hogy “Nézd, ez a készülék fog téged életben tartani.” Felvilágosított más kezelési lehetőségekről is például az otthoni hemodialízisről, a peritoneális dialízisről és a veseátültetésről is.
November 19.
A feleségem azt állítja, lehangolt vagyok. Ezt visszautasítom, de ő továbbra is ragaszkodik hozzá. Be kell valljam, sok dolog kavarog a fejemben ebben a pillanatban is. De ha hetente háromszor órákon át dialízisre kell járnia az embernek, sok ideje van arra, hogy elgondolkozzon a dolgokról. Ó, az idő! Hogyan töltsük el az életben nekünk szánt időt? Hogy használhatjuk más emberek idejét? Mostantól az életem kevesebbet ér, nem vagyok képes annyira, mint amennyit korábban teljesítettem?
![](/fileadmin/data/masterContent/images/Media_Center/Stories_bis_2022/Diary_of_a_dialysis_patient/SPE004_quote-fletcher.jpg)
Dr. Thomas első találkozásunkkor nem tett fel sok kérdést. Meghallgatott, mégis úgy éreztem, nem igazán fogta fel, amit mondtam neki. Túlságosan lefoglalta az átállás.
December 7.
Kezdek hozzászokni a tananyaghoz – helyesebben ahhoz, ahogy azt Sheryl Fletcher előadja nekem. Megvitatjuk a munkával kapcsolatos kötelezettségeimet, valamint, hogy vele kell utaznom. Visszagondolva a vele töltött időre, azt mondhatom, jó volt. Mindent összevetve, kezdem jobban érezni magam.
December 16.
Sikerült elfogadnom, és most már nem egy rám kényszerített, hatalmas, zajos gépként tekintek a dialízis készülékre, hanem mint az életvonalamra – az életben maradásom feltételére. Örülök Sheryl segítségének is, és a beszélgetésinkre is örömmel gondolok vissza, hiszen nagyszerűen végzi a munkáját. Amellett, hogy ellenőrzi, elsajátítottam-e a tananyagot, enged beszélni arról is, hogy mit érzek a helyzetemet illetően. Természetesen hálával tartozom a türelméért. Új barátokra találtam a többi beteg között, már önmagában ajándék, hogy nem kell egyedül lennem ebben a helyzetben.
December 25.
Mára nem írtak elő nekem kezelést, a karácsonyt ünnepeljük a közösségünk tagjaival. Eldöntöttem, hogy lehiggadok. A családom a lelki stabilitásom legfőbb forrása. Hálával tartozom ezért az Úrnak.
![beteg](/fileadmin/data/ru/Images/BAS011_04_oct-5.jpg)
Január 20.
Már túl kellene lennem a RightStart programon, de mivel bizonyos részeit a munkám miatt kénytelen voltam kihagyni, ezért még van mit megtanulnom a vészhelyzet esetén alkalmazandó eljárásokról, valamint arról, hogy miként utazhatok, amikor dialízisen vagyok. Hamarosan letelik a Bostonban töltött időm, és Sheryl Fletcher ígéretet tett, hogy folytatja a képzésemet azután is, hogy intézményt váltok. Sikerült hozzászoknom a dialízis készülékekhez és mostanra beláttam, hogy talán túl kritikus voltam bizonyos emberekkel és kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a segítségemre voltak.