Egy dializált beteg naplója
Dr. Gregory E. Thomas tiszteletes első 120 napja dializált betegként
Szeptember 20.
Nem sokkal ezelőtt fejeződött be az első dialízis kezelésem. Soha nem gondoltam volna, hogy ebbe a helyzetbe kerülök, annak ellenére sem, hogy a 2006-ban bekövetkezett szívrohamom óta egészségügyi problémákkal kellett szembesülnöm. Kezeltek elhízás és magas vérnyomás miatt, az orvosok pedig időről-időre figyelmeztettek, hogy a veséim működése folyamatosan romlik. Hónapokkal ezelőtt javasolták, hogy egy kanült helyezzenek el a karomban, de ezt elutasítottam. Abban bíztam, hogy magamtól is helyrejövök. Azonban egy héttel ezelőtt kegyetlen görcsöt kaptam és Jennynek be kellett rohannia velem a korházba. A vizsgálatok után tudtam meg, hogy a görcsös fájdalmat tulajdonképpen nem is a veséim, hanem egy ételmérgezés okozta. Mindazonáltal a vesefunkcióm egyre inkább romlott.
Dr. Gregory E. Thomas tiszteletes első 120 napja dializált betegként
Szeptember 21.
Ma teljesen kifacsartnak érzem magam. És holnap a következő kezelés vár rám. Kezdek aggódni: hogyan fogok dolgozni, ha egyik nap kezelésen vagyok, a következő napon pedig ennyire rosszul érzem magam? Fog-e ez egyáltalán javulni? Miért tett ki ennek engem az Isten?
Október 5.
A dialízis és a vérem megtisztítása csak a kezelés egyik részét jelenti – a károsodott veséim miatt az étrendemet is meg kell változtatnom. Ez sokkal kevesebb folyadékbevitelt jelent, nagyon kevés sót vehetek magamhoz, és csak olyan ételeket fogyaszthatok, melyeknek alacsony a kálium és a foszfor tartalma. Az embernek annyi mindenre kell gondolnia. A feleségem, Janie kiválóan főz, de ez az étrendváltás valahogy elvette az étvágyamat. Átirányítottak a kórházból egy dialízis központba. Mostantól ilyen központokba kell majd járnom.
Október 17.
Bostonban vagyok, ahol megkezdtük a Fresenius Medical Care Észak-Amerika programját. Ennek keretében egy ápolót jelölnek ki mellém, hogy velem törődjön, és a kezelés során egészségügyi felvilágosítással lásson el. Egy dietetikus pedig Janie-t, és engem is megtanít majd arra, hogy milyen ételeket fogyaszthatok. Egy gondozónő pedig segít az egészségbiztosítással kapcsolatos kérdések megoldásában.
Október 19.
Ma találkoztam a segítségemre kijelölt ápolóval. Sheryl Fletcher-nek hívják, és 25 éve dolgozik ápolóként. Amikor megtudta, hogy tartok a dialízis készüléktől, azzal nyugtatott, hogy “Nézd, ez a készülék fog téged életben tartani.” Felvilágosított más kezelési lehetőségekről is például az otthoni hemodialízisről, a peritoneális dialízisről és a veseátültetésről is.
November 19.
A feleségem azt állítja, lehangolt vagyok. Ezt visszautasítom, de ő továbbra is ragaszkodik hozzá. Be kell valljam, sok dolog kavarog a fejemben ebben a pillanatban is. De ha hetente háromszor órákon át dialízisre kell járnia az embernek, sok ideje van arra, hogy elgondolkozzon a dolgokról. Ó, az idő! Hogyan töltsük el az életben nekünk szánt időt? Hogy használhatjuk más emberek idejét? Mostantól az életem kevesebbet ér, nem vagyok képes annyira, mint amennyit korábban teljesítettem?
Dr. Thomas első találkozásunkkor nem tett fel sok kérdést. Meghallgatott, mégis úgy éreztem, nem igazán fogta fel, amit mondtam neki. Túlságosan lefoglalta az átállás.
December 7.
Kezdek hozzászokni a tananyaghoz – helyesebben ahhoz, ahogy azt Sheryl Fletcher előadja nekem. Megvitatjuk a munkával kapcsolatos kötelezettségeimet, valamint, hogy vele kell utaznom. Visszagondolva a vele töltött időre, azt mondhatom, jó volt. Mindent összevetve, kezdem jobban érezni magam.
December 16.
Sikerült elfogadnom, és most már nem egy rám kényszerített, hatalmas, zajos gépként tekintek a dialízis készülékre, hanem mint az életvonalamra – az életben maradásom feltételére. Örülök Sheryl segítségének is, és a beszélgetésinkre is örömmel gondolok vissza, hiszen nagyszerűen végzi a munkáját. Amellett, hogy ellenőrzi, elsajátítottam-e a tananyagot, enged beszélni arról is, hogy mit érzek a helyzetemet illetően. Természetesen hálával tartozom a türelméért. Új barátokra találtam a többi beteg között, már önmagában ajándék, hogy nem kell egyedül lennem ebben a helyzetben.
December 25.
Mára nem írtak elő nekem kezelést, a karácsonyt ünnepeljük a közösségünk tagjaival. Eldöntöttem, hogy lehiggadok. A családom a lelki stabilitásom legfőbb forrása. Hálával tartozom ezért az Úrnak.
Január 20.
Már túl kellene lennem a RightStart programon, de mivel bizonyos részeit a munkám miatt kénytelen voltam kihagyni, ezért még van mit megtanulnom a vészhelyzet esetén alkalmazandó eljárásokról, valamint arról, hogy miként utazhatok, amikor dialízisen vagyok. Hamarosan letelik a Bostonban töltött időm, és Sheryl Fletcher ígéretet tett, hogy folytatja a képzésemet azután is, hogy intézményt váltok. Sikerült hozzászoknom a dialízis készülékekhez és mostanra beláttam, hogy talán túl kritikus voltam bizonyos emberekkel és kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a segítségemre voltak.
